2014. április 10., csütörtök

Igénytelenedünk „elfele”?


Nem véletlen a tájnyelvi fordulattal élő cím, ugyanis ennek a szófordulatnak több létjogosultsága van (a köznyelvben beszélik), mint a fentebb látható montázsban előforduló, egyre inkább elharapózó nyelvi, helyesírási, központozási és stilisztikai pongyolaságoknak, amelyek eléggé elkeserítő módon egyre jobban terjednek.

Az ember azt gondolná, hogy – mivel egy kattintásra vagyunk csupán a szótáraktól, adatbázisoktól, és további hasznos, az írást elősegítő eszközöktől –, az emberek között a nyelvtanilag helyes formulák fognak terjedni, ezzel szemben azt látjuk, hogy az igénytelenség egyre inkább kiveti a hálóját a hivatásosokra is, akik ebből élnek. Régen, ha lehet így mondani, a nyomdák számítottak etalonnak. Egy nyomdai termékben is előfordultak szórványosan „sajtóhibák”, azonban igencsak elvétve, legtöbbször korrektúrázták az anyagokat, nem pedig a 30 órás OKJ tanfolyamot végzett tördelőszerkesztő feladata volt az ilyenekre figyelni. (Bár azt meg kell hagyni, régebben elemi követelmény volt, hogy ha már valaki az írással és nyomtatott anyagokkal akar foglalkozni, legalább az elemi helyesírási ismereteivel ne legyenek gondok.)

Nem áll szándékomban az összes hibát felsorolni, amit egy ilyen néhány oldalas reklámkiadványban fellelek, mert akkor egy kisebb regényre rúgna a bejegyzés hossza, és vannak, amelyekről már írtam, nem kívánom magam ismételni. Nézzük meg inkább, hogy mi a helyzet a mértékegységekkel manapság!

Rendszeres olvasója vagyok a Nyelv és Tudománynak, így általában képben szoktam lenni, amennyiben egy-egy dolog írásmódja megváltozik, vagy a helyesírási szabályok módosulnak. Mégsem találok magyarázatot a fent látható képtelenségekre. Előbb egy sajátos címmel kell foglalkoznunk.

  • „Tisztító eszközök !” – itt már eleve baj van, ha valaki nem érzi, mekkora különbség van a „tisztító eszközök”, valamint a „tisztítóeszközök” között. Ilyennel tele van a kiadvány, hunyjunk most szemet fölötte! Ami fölött viszont nem tudok szemet hunyni, az a központozás nem-ismerete. Nem tudom, honnan terjed az, hogy a mondatvégi írásjelet szóköznek kéne megelőznie. Ilyen sehol nincs. Ellenben, ahol kéne, például vessző után, ott nagyvonalúan megspórolják az emberek ezt. Ahol kéne, oda nem raknak, ahová nem kell, ott kiteszik. Ráadásul, hogy fokozzuk az érzést, ott, ahol kevés a hely, ott nem teszi ki a szóközt, tehát még a saját szabálytalanságában sem tud következetes lenni. (Arról már nem is beszélve, hogy a magyar helyesírási szabályok szerint a cím után nem áll sem pont, sem más írásjel, hacsak nem kimondott felkiáltás vagy kérdés az ominózus cím. A „Tisztítóeszközök” nem szolgáltak rá, hogy felkiáltójellel tiszteljük meg őket, ha címként szerepelnek.)
  • A SI mértékegységekről már volt szó korábban, nevezetesen ebben a posztban. Ezek nem olyan rövidítések, amelyeket kedvünk szerint kiforgathatunk. Nemzetközileg elfogadott szabványról van szó, nem az általános iskolai nyelvtan tanárnéni találta ki őket. A gramm az „g”, nem pedig „gr”. Sosem volt így használatos, és rettentő hülyén néz ki.
  • Ugyanilyen értetlenül állok a „lit” előtt. Ha már liter, akkor mindenki ismeri szerintem a „l” rövidítést, a „lit” fölösleges betűszaporítás és teljességgel megrökönyödést kelt.
  • A 60 W esetében szintén lespórolják a szóközt a szám és a mértékegység közül. Tessék kitenni, magyarul nem tapad a mértékegység a mennyiség után!
  • A végére hagytam az egyik legnagyobb baklövést, ami talán annyira nem is közismert, de azért én nem állom meg, hogy keresztre ne feszítsem a szöveg szedőjét egy kicsit. A „40×70-es” (szabályos formája a szorzókereszt szintén nem csereszabatos az x-szel, de ettől ezúttal tekintsünk el egy pillanatra) törölköző számomra nem túl csábító, tekintve, hogy még az orrom sem tudnám kényelmesen belefújni. Ugyanis ha valaki nem tudná, abban az esetben, amikor műszaki paramétereket adunk meg mértékegység nélkül, akkor automatikusan az alapértelmezett mértékegységet kell alatta érteni. A hossz mértékegysége pedig a méter, illetve az ezredrésze, a milliméter (továbbá mikrométer, nanométer stb.). Ha nyilvánvalóan nem 70 m-es a törölköző, akkor csak 70 mm lehet, ami nem túlságosan nagy.
Nyilván egy reklámkiadvány nem azért született, hogy nyelvtanilag műveljen minket, amiért viszont ez mégis posztot kívánt, az az a tény, miszerint ezek a jelenségek fénysebességgel terjednek a közösségi kommunikációban is, fórumokon, közösségi oldalakon, és ma már ott tartunk, ha ki merjük javítani valaki hibáját, rögtön „lenyelvtannáciznak” és elküldenek melegebb éghajlatra. Pedig hát a kommunikáció csak addig lesz egymás számára kölcsönösen érthető, ha elfogadjuk a közösen lefektetett szabályokat. Máskülönben mindenki úgy írna, ahogy akar, a másik pedig úgy értelmezheti, ahogy őneki tetszik. Hosszabb távon igenis bénítja a gondolatok cseréjét az igénytelenség. Meg kéne próbálni a hibákból tanulni, főleg, ha fel is hívják rá a figyelmünket.


3 megjegyzés:

  1. Sejtheted, hogy egy cseppet sem áll szándékomban megvédeni a reklámot készítő _joumunkásembert_, de a "9 voltos" elem nem értelmezhető úgy, hogy a Volt mértékegységből képzett egy kisbetűvel írandó melléknevet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazad lehet, mert melléknévként is fel lehet fogni, ilyen értelemben nem helytelen, viszont keresgéltem és egyértelmű szabályt nem találtam rá, hogyan helyes. Még az MTA oldalán sincs magyarázat, így ezt a bekezdést inkább kivettem.

      Törlés
  2. Sőt, a "gr" sehogy sem a "gramm" rövidítése, hanem "grain"-é, ami egy másik mértékegység.

    VálaszTörlés