Esemény(telenség)

Ez aztán hirdetés a javából! Az informatika korában, amikor manapság már a zsebben is elfér egy szövegszerkesztő, akkor valaki ilyen fecnivel próbál közönséget toborozni. Komolyan mondom, erről Besenyő István jut eszembe, hogy aszondja: Noooooormááális???? A képen direkt nem javítottam, bár telefonnal lőttem, így nem a legjobb a minősége, de legalább hűen visszaadja, hogy kábé ennyire volt olvasható „eredetiben” is.

És ugyan a blog kezdetén megígértem, hogy neveket nem teszek közzé, mivel a készítő maga plakátolja ki a nevét, megérdemli, hogy mindenki lássa, ki volt ez a nagyon igénytelen személy, aki ezt a mocskot összegányolta.

Nagy tapsot kérünk Palicz Miklósné gittegyleti „elnök asszonynak”! Bravó! Csak így tovább!

Újkori anakronizmus

Érdekes, mert a tábla vadonatújnak látszik, mégis, mintha valami őskorból visszamaradt technikával vagy géppel készült volna. Régen, kézi szedésnél és ólombetűknél fordultak elő ilyen rondaságok, csálé betűközök, pedig hát ezt nyilván számítógéppel készítették, akkor pedig érthetetlen, miért lett ilyen? Amint az is, hogy az „utca” szó betűit már miért kellett így összenyomorítani? Olyan benyomásom támad, mintha eleve az lett volna a cél, hogy a végeredmény csúnya legyen. És – bár reklámok esetén csúnyaságok okkal fordul(hat)nak elő, a figyelem hatásosabb megragadása végett –, egy utcanévtábla esetén ennek semmiféle haszna nincs. Mert csupán tájékoztatásul szolgál.

Offban pedig ezúton szeretnék bodr-nak köszönetet mondani, aki időről-időre ellát minket nyersanyaggal, valamint a beküldéseivel tartja a blogban a lelket!

„Fogós” feladat

Ismét bodr beküldésében „gyönyörködhetünk”. Újabb szövegelrendezési baromság (elnézést, nincs rá jobb szó!): nem fér ki a táblára a „g” alapvonal alatt elhelyezkedő szára, ezért nagyvonalúan megemeljük. Ahelyett, hogy mondjuk a táblát szabnák néhány centiméterrel magasabbra, vagy urambocsá' egy ponttal kisebb betűvel szednék a szöveget. Ehhez bizonyára egyetem kell.

A másik – szerintem jóval elegánsabb – megoldás az lett volna, ha a szöveget verzállal, vagyis végig nagybetűvel szedik, azzal ugyanis egyrészt nagyobb precizitást és komolyságot sugall, másrészt elkerülhetők a kurrens betűk alulra-felülre kinyúló száraiból adódó hasonló problémák. Természetesen kenyérszöveget nem szedünk verzállal, azonban ez csak egy tájékoztató, avagy cégtábla, ami rövid szöveg, és ebben az esetben nemcsak hogy az egyik lehetséges opció a „csupanagybetű”, hanem egyenesen ajánlott is.

Feloldható dilemma

Ez a megoldás nagyon a „nókomment” kategória első helyezéséért szállt ringbe, azonban ha jobban elkezdjük analizálni, rögtön kiderül, nem is akkora orbitális baromság, amekkorának első pillantásra tűnik.

Az ugye mindenkinek lejött, hogy a „Z” valahogy nem fért bele az ívbe, ezért csak odabiggyesztették fölé. Azonban ha megnézzük a jobb- és baloldalt elhelyezkedő angol nyelvű feliratokat, rögtön látszik, hogy a tipográfus itt dilemmába esett a helyes írásmódot illetően. Mert ugye magyarul is ki kellene írni, csak az valamiért nem tetszett neki, holott semmi baj sincs az idegen nyelvekből beszivárgott és meghonosodott szavakkal. Ezeket egy idő múlva a magyar fonetika és helyesírás szerint írjuk át, tehát ne féljünk leírni: „szolárium”, mert ez így helyes és elfogadott. Azonban a keveredett nyelv nagy betegség mostanában mind cégtáblákon, mind a weben; a készítők nem tudják eldönteni, melyik kifejezést hogyan lenne helyes írni, ezért születnek az efféle öszvér dolgok, mint „NYITVA TARTÁS: 08:00 AM–6:00 PM”.

El kell dönteni, ki a célközönség. Ha külföldiek, akkor legyen a tartalom angolul, ha magyar, akkor pedig magyarul. De keverni a nyelvi elemeket nem szerencsés, mert ilyen dolgok sülhetnek ki belőle.

Mindezek ellenére gondolhatta a tipográfus, hogy ez marketing szempontjából jó húzás, hiszen erre mindenki felkapja a fejét, és tuti megjegyzi a helyet. Ez igaz is egyfelől, másfelől lehetséges, hogy hosszú távon az üzletnek többet árt, mint használ.

Köszönet bodr-nak a remek képért!

Tülekedő

Amikor ezeket a házaló brosúrákat, szórólapokat olvasom, mindig jól el tudok képedni, mennyi hibát képesek egyesek belezsúfolni olyan egyszerű szövegekbe, mint egy termék nevének leírása. Csak néhány gyöngyszem a mai kínálatból: „Rugdalózó pamut”; „Gyerek nyújtódeszka nyújtófával”; „Magyar evőeszközszárító”; „Edényfedő mikróba”; „Szorító térd,boka stb”; „Imbusz és torzkulcs (sic!)” – néhányuk teljesen félreértelmezhető, néhányuk pedig nettó marhaság.

Viszont ezt a fajta szövegelrendezési „újítást” most látom először. Az egyik képen az egyik szövegelem vetett árnyéka eltakarja a másik szövegelem egy részét, emitt meg egyszerűen egymás hegyére-hátára hányták a szövegeket, amelyek egymással tülekednek a helyért.

 

Milyen földi?

Tényleg nem áll szándékomban piszlicsáré helyesírási hibákkal foglalkozni, főként ha azok amatőr mázolmányokon szerepelnek, mert nem ez a blog célja. Azonban ennél a táblánál elgondolkodtam, hogy egy ekkora orbitális hiba mégis hogyan maradhat benne. (Gyengébbek kedvéért, a „külföld” szóról van szó.) Ezt nem Mancika, a titkárnő hányta össze WorArtban, ez egy amúgy teljesen jó tipográfiával elkészített, plotterrel vágott, hivatásos címfestő által készített tábla. Mert ha a megrendelő esetleg el is téveszti a szöveget, azért a kivitelezőnek fel kéne hogy tűnjön. Nem tudom, hogy vész el sok bába között a gyerek. Mindenesetre elgondolkodtató, de nem savazom agyon, mert amúgy normális munka.

Kár, hogy ez az egy szó agyoncsapja az egész összképet.

„Szegény Bódog megbódogult…”

A címbéli idézet Bánhidi Laci bácsi szájábul hangzik el a Felmegyek a miniszterhez című filmben, és ehhez a bejegyzéshez csak annyiban kapcsolódik, hogy erről az izéről ez ugrott be. Szegény Bódogok, akiket megtisztelnek azzal, hogy egy alkoholos filccel felfirkantják a nevüket, és kiteszik a szégyenfalra a giccsbót bejárata fölé. Mert az csak egy dolog, hogy 2013-ban a névnap köszöntő tábla egy filctollal fabrikált valami, amikor pont szemben van az a pult (a teszkóban), ahol lehet nyomtatni mindenfélét megrendelésre. (Mondjuk az a cég is olyan, de az megérne egy külön posztot.)

Tehát nagyjából megrajzolnak egy univerzális táblát (aztán a pocsolyában tárolják, vagy nem tudom, mitől ilyen hót mocsok), amin csak a nevet kell cserélni, de a nevet már basznak (már bocsánat!) normálisan megcsinálni, inkább fognak egy filctollat, meg egy A4-es papírt, ráákombákomozzák a nevet, aztán becsúsztatják egy ronda nájlon alá, hogy el ne ázzon a mestermű. Az, hogy a nájlontól nem is olvasható, mellékes. A gesztus a lényeg. Meg hogy eladhassák az iszonyat ronda és giccses, Monotype Corsivával hímzett törölközőiket. Jobban megnézve látható, hogy még az egalizálást is leszarják nagy ívben (helyben készítik ezeket a remekműveket), némely betű között már-már szóköz tátong, de oda se neki. Lényeg, hogy nem kell figyelmesnek lenni, és nem kell szeretni Édesapát, Édesanyát, húgicát; ha veszünk neki egy ilyet, feladat letudva.