2013. január 18., péntek

Milyen földi?

Tényleg nem áll szándékomban piszlicsáré helyesírási hibákkal foglalkozni, főként ha azok amatőr mázolmányokon szerepelnek, mert nem ez a blog célja. Azonban ennél a táblánál elgondolkodtam, hogy egy ekkora orbitális hiba mégis hogyan maradhat benne. (Gyengébbek kedvéért, a „külföld” szóról van szó.) Ezt nem Mancika, a titkárnő hányta össze WorArtban, ez egy amúgy teljesen jó tipográfiával elkészített, plotterrel vágott, hivatásos címfestő által készített tábla. Mert ha a megrendelő esetleg el is téveszti a szöveget, azért a kivitelezőnek fel kéne hogy tűnjön. Nem tudom, hogy vész el sok bába között a gyerek. Mindenesetre elgondolkodtató, de nem savazom agyon, mert amúgy normális munka.

Kár, hogy ez az egy szó agyoncsapja az egész összképet.




2013. január 14., hétfő

„Szegény Bódog megbódogult…”

A címbéli idézet Bánhidi Laci bácsi szájábul hangzik el a Felmegyek a miniszterhez című filmben, és ehhez a bejegyzéshez csak annyiban kapcsolódik, hogy erről az izéről ez ugrott be. Szegény Bódogok, akiket megtisztelnek azzal, hogy egy alkoholos filccel felfirkantják a nevüket, és kiteszik a szégyenfalra a giccsbót bejárata fölé. Mert az csak egy dolog, hogy 2013-ban a névnap köszöntő tábla egy filctollal fabrikált valami, amikor pont szemben van az a pult (a teszkóban), ahol lehet nyomtatni mindenfélét megrendelésre. (Mondjuk az a cég is olyan, de az megérne egy külön posztot.)



Tehát nagyjából megrajzolnak egy univerzális táblát (aztán a pocsolyában tárolják, vagy nem tudom, mitől ilyen hót mocsok), amin csak a nevet kell cserélni, de a nevet már basznak (már bocsánat!) normálisan megcsinálni, inkább fognak egy filctollat, meg egy A4-es papírt, ráákombákomozzák a nevet, aztán becsúsztatják egy ronda nájlon alá, hogy el ne ázzon a mestermű. Az, hogy a nájlontól nem is olvasható, mellékes. A gesztus a lényeg. Meg hogy eladhassák az iszonyat ronda és giccses, Monotype Corsivával hímzett törölközőiket. Jobban megnézve látható, hogy még az egalizálást is leszarják nagy ívben (helyben készítik ezeket a remekműveket), némely betű között már-már szóköz tátong, de oda se neki. Lényeg, hogy nem kell figyelmesnek lenni, és nem kell szeretni Édesapát, Édesanyát, húgicát; ha veszünk neki egy ilyet, feladat letudva.