Tényleg nem áll szándékomban piszlicsáré helyesírási hibákkal foglalkozni, főként ha azok amatőr mázolmányokon szerepelnek, mert nem ez a blog célja. Azonban ennél a táblánál elgondolkodtam, hogy egy ekkora orbitális hiba mégis hogyan maradhat benne. (Gyengébbek kedvéért, a „külföld” szóról van szó.) Ezt nem Mancika, a titkárnő hányta össze WorArtban, ez egy amúgy teljesen jó tipográfiával elkészített, plotterrel vágott, hivatásos címfestő által készített tábla. Mert ha a megrendelő esetleg el is téveszti a szöveget, azért a kivitelezőnek fel kéne hogy tűnjön. Nem tudom, hogy vész el sok bába között a gyerek. Mindenesetre elgondolkodtató, de nem savazom agyon, mert amúgy normális munka.
Kár, hogy ez az egy szó agyoncsapja az egész összképet.
2013. január 18., péntek
2013. január 14., hétfő
„Szegény Bódog megbódogult…”
A címbéli idézet Bánhidi Laci bácsi szájábul hangzik el a Felmegyek a miniszterhez című filmben, és ehhez a bejegyzéshez csak annyiban kapcsolódik, hogy erről az izéről ez ugrott be. Szegény Bódogok, akiket megtisztelnek azzal, hogy egy alkoholos filccel felfirkantják a nevüket, és kiteszik a szégyenfalra a giccsbót bejárata fölé. Mert az csak egy dolog, hogy 2013-ban a névnap köszöntő tábla egy filctollal fabrikált valami, amikor pont szemben van az a pult (a teszkóban), ahol lehet nyomtatni mindenfélét megrendelésre. (Mondjuk az a cég is olyan, de az megérne egy külön posztot.)
Tehát nagyjából megrajzolnak egy univerzális táblát (aztán a pocsolyában tárolják, vagy nem tudom, mitől ilyen hót mocsok), amin csak a nevet kell cserélni, de a nevet már basznak (már bocsánat!) normálisan megcsinálni, inkább fognak egy filctollat, meg egy A4-es papírt, ráákombákomozzák a nevet, aztán becsúsztatják egy ronda nájlon alá, hogy el ne ázzon a mestermű. Az, hogy a nájlontól nem is olvasható, mellékes. A gesztus a lényeg. Meg hogy eladhassák az iszonyat ronda és giccses, Monotype Corsivával hímzett törölközőiket. Jobban megnézve látható, hogy még az egalizálást is leszarják nagy ívben (helyben készítik ezeket a remekműveket), némely betű között már-már szóköz tátong, de oda se neki. Lényeg, hogy nem kell figyelmesnek lenni, és nem kell szeretni Édesapát, Édesanyát, húgicát; ha veszünk neki egy ilyet, feladat letudva.
Tehát nagyjából megrajzolnak egy univerzális táblát (aztán a pocsolyában tárolják, vagy nem tudom, mitől ilyen hót mocsok), amin csak a nevet kell cserélni, de a nevet már basznak (már bocsánat!) normálisan megcsinálni, inkább fognak egy filctollat, meg egy A4-es papírt, ráákombákomozzák a nevet, aztán becsúsztatják egy ronda nájlon alá, hogy el ne ázzon a mestermű. Az, hogy a nájlontól nem is olvasható, mellékes. A gesztus a lényeg. Meg hogy eladhassák az iszonyat ronda és giccses, Monotype Corsivával hímzett törölközőiket. Jobban megnézve látható, hogy még az egalizálást is leszarják nagy ívben (helyben készítik ezeket a remekműveket), némely betű között már-már szóköz tátong, de oda se neki. Lényeg, hogy nem kell figyelmesnek lenni, és nem kell szeretni Édesapát, Édesanyát, húgicát; ha veszünk neki egy ilyet, feladat letudva.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)