2012. december 13., csütörtök

Ez se beszél magyarul

Sok megjegyzést nem kívánok az alábbi hirdetéshez fűzni, hacsak nem annyit, hogy mindenki próbáljon elmélyülni a hirdető mondataiban, és kissé megrágni, mert én komolyan nem tudom az elejét összekapcsolni a végével. Értem én, hogy mit akar, csak hát ez a fogalmazás…


2012. november 6., kedd

Útkereső

Abban azért egyet kell értsünk, a tipográfia célja elsősorban az, hogy a szöveg üzenetét eljuttassa az emberekhez. Amennyiben egy feliratot nem lehet elolvasni, nem éri el célját. Gyakorlatilag egy ilyen táblát is teljesen fölösleges kitenni, hiszen nemhogy a járdáról, gyalogosként, de még közelebbről, az úttestről, autósként sem lehet elolvasni ezeket a hangyafasznyi betűket. Jó-jó, persze, tudom én, hogy van rendes, nagy tábla az útkereszteződés előtt, de akkor ez meg minek oda középre?


A fenti kép két lépésről készült. Az alsó kép a járdáról. Kábé „élőben” is pont annyira olvasható, mint itt a blogon fényképen.




2012. november 4., vasárnap

Vér-fagyasztó

…Avagy Rémálom a Károlyi utcában


Cseppet mókás ez a betűválasztás, hát még a piros színkombinációval! A cseppeket még valahogyan értem, lehet ezt verejtéknek is hinni, ámbár, ha klímáról van szó, akkor nem éppen szerencsés a veríték sem, hiszen ez a készülék nem fűt, hanem hűt, tehát inkább valami kristályos dolog illene hozzá, hópehely, vagy jégkokcka, az is inkább kékben. Ez inkább passzol a „láncfűrészes-baltásgyilkosos” filmekhez, mintsem a klímaberendezésekhez.

Az az apróság, hogy a klíma hosszú „í”-vel írandó, már szinte el is sikkad a többi láttán. Az csak szimpla nyírségi „sürités”, azaz tájnyelv.

2012. november 2., péntek

Egyedi tervezésű betűk – olyanok is!

Már ha csak azt vesszük figyelembe, hogy orbitális hiba olvasható az első sorban – vagy talán az utazótáskákon kívül női iskolák javításával is foglalkozik a cég? –, már akkor is megérdemelné a kétes dicsőséget, hogy felkerülhet a részeges typóra, de bizonyos betűk teljesen önkényes újratervezése csak hab a tortán. Szegény „i” betű elhagyta a pontját, sőt, a „j” is. Az összkép meg siralmas. Állandóan tépem a számat a margó miatt, illetve a hiánya miatt. Nem véletlenül van: tessék már hagyni egy kicsit mindenhol!



2012. október 30., kedd

Tisztelt Ivóvíz úr/asszony!

Vagy német szakos volt, aki írta, vagy csak áldozata az egyre inkább begyűrűző nagy kezdőbetűvel szavakat író divatnak. Tulajdonképpen eléggé zavaró, amikor fórumokon, kommentekben a személyes megszólítást (te, ön) nagybetűvel írják. Bár van egy íratlan szabály, hogy amennyiben egy hivatalos levelet írunk, abban az udvariasság és a tisztelet egyik jeleként írhatjuk a megszólítást nagy kezdőbetűvel (így érthető a „Tisztelt” és a „Fogyasztó”), a mindennapi futó kommunikáció során ez inkább zavaró. Amikor azt látom, hogy „XY mit képzelsz Te magadról, Te nagyon hülye vagy…” – akkor nagyon furcsállom a látványt. Sokan a mellékneveket, jelzőket is elkezdték már nagy kezdőbetűvel írni, például azt hiszik, hogy ha azt írják „magyar”, nem pedig „Magyar”, akkor az a tiszteletlenség jele. Pedig hát számomra magyarként is autentikusabb az a személy, aki tisztában van vele, hogy az anyanyelvén a melléknevet kis kezdőbetűvel írják.

Néhányan pedig már elkezdték a főneveket is nagy kezdőbetűvel írni, ezt pedig nem is értem, hiszen itt nincs szó tévesztésről, ami a tulajdonnevekből képzett melléknevek esetén fennáll (Magyarország, magyarországi). Ha jól tévedek, a németben kell a főneveket nagybetűvel írni (biztos nem vagyok benne, nem vagyok németes), de szerintem az ivóvíz – legyen az bármily becses is – még nem érdemelte ki, hogy ilyen tisztelettel beszéljünk róla, és nagy kezdőbetűvel indítsuk, mintha valakinek a neve lenne.


2012. október 20., szombat

Hungarumlaut???

Na, ettől vágtam egy hátast! Ha Józsi néni csinál ilyet Office 2000-rel 2000 tájékán, akkor még elnézhető, hiszen nem volt annyi lehetőség, mint manapság. Ha nem volt expert fontkészlet, ami tartalmazza a magyar hosszú dupla ékezetes karaktereket (hungarumlaut), akkor behelyettesítették ezzel a „kalapos” „Õ”-vel, és el volt intézve a dolog. Nem mintha úgy egyébként ennek a használata tipográfiailag nem lenne helytelen (egész egyszerűen azért, mert a magyar ABC-ben ilyen betű nincs!), de a köznapi felhasználó tákolmánya, meg egy hivatásos által készített plakát között nagyságrendbeli különbségek vannak. Utóbbinak ugyanis fizetnek érte, sokszor nem is keveset. Vegye hát meg a Pro fontkészletet, vagy keressen ingyenes változatot, és amennyiben a licenc nem tiltja, hozza benne létre a hiányzó hungarumlautot! Tele a web ingyenes fontszerkesztő programmal, van magyar nyelvű leírás is a művelethez, így egy kiadványszerkesztőnek, grafikusnak ezt is meg kell tudni oldani, és ilyen otrombaságot nem adni ki a kezéből 2012-ben. Végső soron vegye már elő a Pen Toolt, és rajzoljon oda egy rendes ékezetet Illustratorban, CorelDrawban, vagy Inkscape-ben (bármelyikkel is dolgozik)!

Kár, hogy a „dizájner” neve meg telefonszáma nincs rajta a plakáton; megérdemelne egy-két virtuális nyaklevest!


2012. október 13., szombat

Kopékony-e?

…Vagy most ezt minek? Lemállik a fal, ha nekitámaszkodnánk, vagy hogy? Szép, filctollas mázolmány 2012-ben.


2012. október 6., szombat

Kár érte!

Azt nem értem, ha valami akár még szép is lehetne, miért nem elég tartós? Főleg, ha ez a valami állami pénzből lett finanszírozva, akkor azt csak úgy lehet kivitelezni, hogy egy év múlva szétessen? Pedig ez a homlokzat kivételesen jóra sikeredett. Jó typo, ízléses betűválasztás.

Kár, hogy holnaputánra nem marad belőle semmi!


2012. október 4., csütörtök

36 nanométeres ház

Ez azért már majdnem csúcsteljesítmény, egyetlen apróhirdetésben ennyi hibát ejteni. Megérteném, ha írástudatlan ember írná kézzel, de ez minimum egy szövegszerkesztőben született, ami aláhuzigálja neki a nyilvánvaló hibákat, mégsem javítja ki. De vajon miért? Hát mer' csak! Én ezt felfogni nem bírom, miért van ez így.


Na, fussunk csak neki gyorsan, és szedjük ízekre:

  • Az első hiba, hogy a szám és a mértékegység közül eltűnt a szóköz. Nem tudom, melyik iskolában tanítják ezt, de valami népszerű dolog lehet, mert egyre gyakrabban találkozok vele.
  • A 36 nanométeres lakás eléggé kicsinek tűnik; nem sokan fogják keresni. De tényleg! Ez most milyen divat, hogy a szabványos mértékegységeket elkezdjük önként megváltoztatni? A Windows honosításából származó, és futótűzként terjedő „mp”-től is agyfaszt kapok, mert a másodperc jele az „s”, az „mp” pedig egy ritkán használatos súlyerő mértékegységéé, a millipondé. De már ez, hogy négyzetméter, az hogy lett „nm”? Meg kéne már érteni, hogy ezek a dolgok nem csereszabatosak egymással, a kis „n” már foglalt, és teljesen mást jelöl. Miért olyan nehéz leírni, hogy „”?
  • Az „új” és az „ujj” keverése körülbelül a 4-5 éves korosztályra jellemző. Nagyjából 6 éves korára többé-kevésbé mindenki tisztában van vele, hogy melyik szó mit jelent, mikor melyiket kell használni. Vagy ezek szerint mégsem? „-építésü” – egy szón belül két ilyen vaskos hiba.
  • Az évszám és a rag közül megspóroltak egy kötőjelet. Ez is az utóbbi években terjedő betegség. Ha a fölötte lévő két sorban kirakta a kötőjeleket, vajon miért nem maradt következetes, mire a harmadik sort elérte?
  • Kétmilliószor leírtam, de újra leírom: a pont és a vessző nem elválasztójelek! Utánuk mindig jár egy szóköz. Tessék már kitenni!
  • Végül – és ez már talán annyira nem közismert –: a kötőjeles szóösszetételeket nem választjuk el külön sorba. Ha nem fér ki a sor végére, akkor átvisszük az egészet a következőbe, itt ugyanis kötőjel szerepel, ami a sor végén elválasztásnak tűnhet. Az ilyen szavakat nem törhető kötőjellel írjuk, és a szövegszerkesztő tudni fogja, hogy mit hogyan tördeljen helyesen.

Ez a hirdetés akkora bunkóság, hogy csak ki kéne doboltatni a faluban. Igazán nem érdemli meg, hogy végül mégis kitakartam a telefonszámot róla. De egyrészt megígértem, hogy a személyes dolgokat ki fogom hagyni, másrészt nem kívánok itt ingyenes hirdetőfalat létrehozni.

2012. szeptember 27., csütörtök

Dizájner járt erre

Ez a műalkotás megmosolyogtatott, még ha az összhatáson ront is, hogy a „BARCK”-ból kimaradt a második „A”, a „pari”-t meg ebben a formájában utáljuk. Zseniális húzás az az aláhúzás, ami a „K” száraival együtt egy nyilat alkot. Ilyen rejtett szimbólumot utoljára a FedEx logójában láttam. :) Szóval ez igenis egy tudatos tervezés végeredménye!


2012. szeptember 26., szerda

Ami a könyökön kijön…

A millió helyen látható, soha el nem pusztítható, rendkívül banális betűtípus, a Monotype Corsiva, amit a Microsoft segített hatásosan elterjeszteni. Mára pedig már ki sem lehet irtani. Ha valaki vett annó egy Office 98-at, azzal együtt be is költözött a gépére, mint überelhetetlen, dekoratív betű. Amit aztán azóta is használnak orrba-szájba, pedig mára már rogyásig megtelt a web szebbnél-szebb kalligrafikus fontokkal. De nem! A Monotype Corsiva pont jó, mert kéznél van, és nem kell egy percig sem gondolkodni, milyen fontot válasszunk, legyen szó szolgáltatásról, vagy esküvői meghívóról.

A magam részéről gondolatban köpök egyet, ha meglátom. Nagyon utálom. De nem önmaga miatt, hanem a túlzásba vitt használata miatt.


Egy üzlet a sok közül.


Az úttest egyik oldalán ez fogad…


…átellenben tíz méterrel arrébb pedig ez.

Ismét hangsúlyozom: no offense! Semmi bajom ezekkel a köztiszteletben álló vállalkozásokkal. Csak a ronda cégérüktől hányok sugárban epét!

--- bréking! ---

Verzállal különösen ronda!

Ha mérges az ékszerész


Vicces kép, ha úgy vesszük hatezer-ötszáz per hörgés.

  • Már eleve azt sem értem, hogy a gramm rövidítése hogyan lett „gr”, főleg nem egy olyannál, aki minden nap grammokkal dolgozik. Azért megerősítésképp – ha valakinek nem lenne egyértelmű, hogy itten rövidítésről van szó – még egy pontot is odabiggyesztettek, biztos, ami biztos!
  • De a szövegméret fokozással miért jár együtt a felkiáltójelek halmozása is? A legalsó felirat tényleg úgy néz ki, mint valami képregényből kiragadott szörny hörgése: „gr.!!!”

2012. szeptember 25., kedd

„Kendnek is sűrű a levese?”



Ez a tábla tulajdonképpen nem volna rossz. Viszont mégis van benne valami zavaró. A sárga alapon narancs betűk talán még elnézhetők. Ellenben nagyon látszik, hogy helyszűkében voltak. Vagy a táblát kellett volna nagyobbra venni (ami lehetetlen, így is elfoglalja a ház egész homlokzatát), vagy pedig a betűket kisebbre, ami meg megint nem jó, hiszen akkor messziről nem mutat eléggé jól! Mit csinálna ilyen esetben egy tipográfus?

Például lefelé terjeszkedne. Bár így mindenképpen többe kerül, elkerülhetnénk a zsúfoltság érzetét. Az egész táblában van valami nyomasztó. Lássuk.

  • Az első tipográfiai alapelv, hogy a verzállal (csupanagybetűvel) szedett szöveg nem olvasható olyan jól, mint a kurrens (kisbetűs). A fel- és lenyúló betűszárak segítenek könnyebben felismerni a szavak alakját, míg ez a helyzet verzál esetében nem áll fenn. Így a hatás, amit el akarnak vele érni, pont a visszájára sül el.
  • Másodsorban ha csak lehet, semmiképpen nem szabad a sorközt csökkenteni, mert ez is az olvashatóság rovására megy. Ha lehet, inkább növeljük. Persze, akkor vagy nagyobb táblával, vagy kisebb betűvel kell megalkudnunk. A sűrű sortáv szinte fojtogat.
  • A helymegtakarításra utal az az otromba helyesírási hiba, hogy ahol csak lehet, egyszerűen megspórolják a szóközöket, és a vesszőt afféle univerzális elválasztójelként használják. Ezen nem lenne szabad takarékoskodni, mert még inkább összepréseli a mondanivalót.
  • Végül pedig amire talán nincs is egyértelmű szabály, én viszont semmiképpen nem használnék reklámtáblán elválasztást. A „BE-ÉPÍTHETŐ SÜTŐ” szöveget tudni kell úgy elrendezni, hogy kiférjen. Ez nem könyv, nem spórolunk vele több tíz oldalt, hogy elválasztást használunk.
  • A „VIDEOKAMERA” szó betűinek egalizálása is oly ormótlanra sikerült, mintha a K után szóköz lenne. Az ilyenekre ügyelni kell, és a betűközöket csökkenteni azokon a helyeken, ahol szükséges.
  • Végezetül pedig el lehet vitatkozgatni egy sör mellett arról, hogy ha a videokamera ebben a formában leírva helyes, miért kelt visszás érzéseket a „video” így leírva, rövid o-val. Talán azért, mert előtagként a rövid o az elterjedt, önálló szóként a videóban már bizony meggyökeresedett az ékezetes írásmód, talán szerencsésebb lett volna úgy írni. De ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.

Összefoglalva: kerüljük a szövegelemek zsúfolását, mert így az ember nemhogy elolvassa, de egyenesen menekül az ilyen tolakodó táblák elől. Pedig tájékoztató tábla, aminek az lenne a célja, hogy olvassák.

Csak rosszul esik olvasni. Amúgy szép színes.

Megyünk Tokába borozni?


Szegény tokajiak meg ezerrel fogják a fejüket! Ez minden szempontból a nókomment kategória. A „Hárslevelű” végén árválkodó Impact-szerű hungarumlaut már szót sem érdemel.

  • Magyarázatul: a „Tokaji” az márkanév, akárcsak az Audi vagy a Bentley. Nem melléknév, nem írjuk kisbetűvel (a fent említett tokajiak a település lakosai…), nem költjük át és nem írjuk „ly”-nal, sem „j” nélkül, mint a „mien” szavunkat!
  • Az olaszrizling meg összetett szó. Pont.
  • A „300-ft” is gyöngyszem. Először is a szám után álló kötőjel után hiányzik a szóköz, ezért nem azt a szerepet tölti be, aminek szánták. Hanem hozzátapad a „ft”-hoz, ami pedig helyesen „Ft”. Tehát inkább így írjuk: 300- Ft – viszont ez a kötőjel minden tovább nélkül el is hagyható.

Ékezetek nélkül


Ezzel a táblával már évek óta szemeztem, csak eddig nem volt mivel lefényképezni!

A hiba annyira szembeötlő, hogy néhányan talán direkt dizájnelemnek gondolhatnák. Itt az történt tulajdonképpen, hogy a kiválasztott betűtípus valami free változat lehetett, abból is a legsilányabb, ugyanis egyetlen ékezetes betű sincs a karakterkészletben. Mégis, valami okból ehhez ragaszkodott a dizájner, vagy a megrendelő. A szövegszerkesztő vagy tördelő program pedig fogta magát, és a hiányzó ékezetes karakterek helyére beillesztette az alapértelmezett Times New Romanból a megfelelő betűket. Azért lett ennyire felemás. És így hagyták! És ez a kétméteres tábla a város két legforgalmasabb pontján van felállítva, és senkinek nem tűnik fel ez az otromba hiba rajtam kívül!

Az alsó szöveg annyira virít, hogy közben majdnem elsiklunk a tulajdonképpeni logószövegben, a „MÓKUS”-ban található ugyanilyen hiba fölött, márpedig ha ez egy céglogó, akkor abban még megbocsáthatatlanabb ez a betű cserebere.

Beköszönés

Annyi, de annyi helyen futok bele a bosszantó feliratokba, hirdetésekbe, bicskanyitogató helyesírási és külalaki hibákba, hogy úgy döntöttem, ezeket közszemlére teszem ezen a blogon.

A blog mégsem egy újabb fikablog lesz. Legalábbis nem annak szánom. A célom az, hogy ezeket a botrányos feliratokat ízekre szedjem, a hibákat feltárjam, hogy ezekből mások okulhassanak, és kevesebb stilisztikai szörnyszülött lásson napvilágot. A legkomolyabbnak látszó cég renoméját is lerontja egy tipográfiai szempontból bizarr hirdetés vagy cégtábla, esetleg rosszul megválasztott betűtípus. Lehet, hogy néhányan szimpla kötözködésnek fogják tartani, amikor egy ötszavas mondatban hat helyen találok hibát, de látni kell, hogy mégsem az a célom vele, hogy a felirat gazdáját minősítsem. Csak a munkáját. Éppen ezért a fényképekről a személyes adatokat, amelyek alapján beazonosítható lenne az „elkövető”, szépen ki fogom takarni. Azt is be kell látni, hogy minden ember ingerküszöbe más. Sokan elsiklanak egyszerű helyesírási hibák fölött, nálam azonban ezek szinte „világítanak”, kiugranak a szövegből, és hivatalos kiadványokban ilyet látnom engem megbotránkoztat. (Ha nem így lenne, nem lenne ez a blog sem.)

Ellenpólusként időről-időre ki fogok rakni olyan táblákat és feliratokat is, amelyek ízlésesen és helyesen vannak tálalva, mintegy tükörképként, hogy lám, így is lehet ezeket a dolgokat csinálni. És legtöbbször nem pénz kérdése, hanem egyszerűen az igényességé.

Ennyit bevezetőnek, lássuk a bejegyzéseket, és jó borzongást!