2013. január 14., hétfő

„Szegény Bódog megbódogult…”

A címbéli idézet Bánhidi Laci bácsi szájábul hangzik el a Felmegyek a miniszterhez című filmben, és ehhez a bejegyzéshez csak annyiban kapcsolódik, hogy erről az izéről ez ugrott be. Szegény Bódogok, akiket megtisztelnek azzal, hogy egy alkoholos filccel felfirkantják a nevüket, és kiteszik a szégyenfalra a giccsbót bejárata fölé. Mert az csak egy dolog, hogy 2013-ban a névnap köszöntő tábla egy filctollal fabrikált valami, amikor pont szemben van az a pult (a teszkóban), ahol lehet nyomtatni mindenfélét megrendelésre. (Mondjuk az a cég is olyan, de az megérne egy külön posztot.)



Tehát nagyjából megrajzolnak egy univerzális táblát (aztán a pocsolyában tárolják, vagy nem tudom, mitől ilyen hót mocsok), amin csak a nevet kell cserélni, de a nevet már basznak (már bocsánat!) normálisan megcsinálni, inkább fognak egy filctollat, meg egy A4-es papírt, ráákombákomozzák a nevet, aztán becsúsztatják egy ronda nájlon alá, hogy el ne ázzon a mestermű. Az, hogy a nájlontól nem is olvasható, mellékes. A gesztus a lényeg. Meg hogy eladhassák az iszonyat ronda és giccses, Monotype Corsivával hímzett törölközőiket. Jobban megnézve látható, hogy még az egalizálást is leszarják nagy ívben (helyben készítik ezeket a remekműveket), némely betű között már-már szóköz tátong, de oda se neki. Lényeg, hogy nem kell figyelmesnek lenni, és nem kell szeretni Édesapát, Édesanyát, húgicát; ha veszünk neki egy ilyet, feladat letudva.


2 megjegyzés:

  1. Szerintem a következőképpen készült el ez az emberi ésszel fel nem fogható CSODA. Az alkotó másnaposan ébredt, de LENDÜLETESEN, fiatalos tűzzel a szívében. Ahogy sajgó fejjel kipattant az ágyból, nekiment a térelválasztóként funkcionáló könyvespolcnak, ami RÁDŐLT az íróasztalra, melyen a MŰ és egy pohár víz várt a sorsára. A víz RÁBORULT a MŰ- re, amely így SZÉTÁZOTT. Emberünk dühében felkapta és összegyűrte, a biztonság kedvéért kicsit megtaposta, majd kidobta a szemétbe. Egy-két könnycsepp azért kicsordult a szeméből, mikor felidézte, mennyit dolgozott a művön. Csüggedten a fotelba rogyott, majd a TV távirányítójához nyúlt, melyben éppen a GAZDASÁGI VILÁGVÁLSÁGRÓL beszélgettek. Ahogy figyelte a szavak röpködését, emberünk fejében hirtelen kigyúlt az isteni 60 wattos Tungsram izzó. „Ezt nem engedhetem meg magamnak!”- kiáltott fel, majd a szemeteshez rohant és kiszedte az összegyűrt papírt. Előkapta a vasalót, és villámgyorsan KIVASALTA. Mikor kész lett, HIÁNYÉRZETE támadt. „Még nem az igazi”! Ezért egy kicsit gyűrt rajta, épp annyit, hogy HARMONIKUSNAK érezze az összképet. Majdnem elégedett volt, de az i-re a pontot a rágógumi ékezet tette volna fel (hogy menjen a fehér részhez), de rágó éppen nem volt otthon. „Semmi sem lehet tökéletes”- sóhajtotta, majd visszaült a TV elé.

    VálaszTörlés