Sok megjegyzést nem kívánok az alábbi hirdetéshez fűzni, hacsak nem annyit, hogy mindenki próbáljon elmélyülni a hirdető mondataiban, és kissé megrágni, mert én komolyan nem tudom az elejét összekapcsolni a végével. Értem én, hogy mit akar, csak hát ez a fogalmazás…
Nem értem.
VálaszTörlésGoogle Translate? :)
VálaszTörlésKemény az élet itt az isten háta mögött! ;)
VálaszTörlésKedves Bonfire! Üdvözlöm a blogot, szemmel fogom kísérni, az biztos! Engem már régóta kiakaszt, ami itt folyik, az igénytelenség vált meghatározóvá minden téren. Tipográfus nem vagyok, viszont érdekel, ezért örülök, hogy negatív példákon keresztül tanulhatok ezt-azt. Most inkább csak a helyesírásról. Régebben (mondjuk 20 éve), ha pl. egy könyvben, újságban megjelent egy helyesírási hiba, mindenkinek szemet szúrt, és „közfelháborodást” keltett. Manapság… Pl. az ország vezető internetes hírportálján, az Indexen napi szinten találok valamit. Nemrég azon voltam kiakadva, hogy országnév volt kisbetűvel írva ( „anglia”), de nem szoktam kiírogatni ezeket a szarvashibákat, mert minek. Pedig érdemes lenne egy kis tavaszi csokrot csinálni belőlük. Az, hogy újságokban, könyvekben rengeteg a hiba, már szinte természetes. Mégsem tudok ezeken túllépni, és lassan úgy érzem, bennem van a hiba, hogy nem tudom felvenni a világ ritmusát. Ha a felnövekvő fiatal nemzedék azt látja, hogy egy országos hírportálon megengedett az „anglia”, akkor miért is ne szarja telibe azokat az értékeket, mint pl. helyesírás és szép magyar beszéd. Ha végigmegy valamelyik pesti körúton, magyar nevű üzletet szinte nem is talál. Talán ciki a szép, érthető és helyes magyar beszéd és írás. Az a menő, hogy szupcsi, meg kircsi, meg decuki vagyok, hogy se beszélni, se írni nem tudok rendesen, hisz a médiába’ senem tudnak. Engem érdeklő fórumokat olvasgatva azt veszem észre, hogy már leszarom a helyesírási hibákat is, csak értsem meg valahogy, mit is akar elmondani az a szerencsétlen az össze-vissza irományával. A fenti példa is egy ilyen, de nem vagyok kódfejtő, sem pszichológus, hogy rájöjjek, mit is akar az illető, ha durva akarnék lenni, azt írnám, fulladjon bele a saját hányásába SIKERESEN.
VálaszTörlésSzívemből szólsz. Ez nem szól másról, mint az igénytelenségről. Még én érezzem magam szarul, ha megemlítem, hogy talán nem így kéne írni. „Mi közöd hozzá, hogy írok?” Addig, amíg nem nekem kell elolvasni és dekódolni, addig semmi. Ha meg igen, akkor elvárom, hogy egyforma kódrendszerben kommunikáljunk, máskülönben nem fogjuk érteni egymást! Ezt nem bírják sehogy sem megérteni.
TörlésRáadásul régen csak egy szaklektorra, vagy egy pedagógus ismerősére hagyatkozhatott az író, most meg kivétel nélkül minden böngészőben ott van a beépített helyesírás-ellenőrző modul. Hát az igénytelenség, hogy nem is kíváncsi rá, miért húzta alá a szót az automatika. Rákattintok, felajánlja a helyes változatot, elfogadom, és kész.
Aki ennyit nem tesz meg, azzal szóba sem állok. Egyesek meg nemhogy helytelenül írnak, de értelmetlenül is, ahogy a fenti példából is látszik. A mondat első fele nincs kapcsolatban a másik felével. Ilyet anyanyelvű nem csinál, hacsak azt a mondatot nem egy órán át fogalmazta, és mire a végére ért, elfelejtette, mi volt az eleje. De akkor is illik utólag átolvasni, mielőtt kirakja.
Ez szimpla igénytelenség. Aki ilyen igénytelen, az meg kikerül ide a blogra.
És kezet csókolhat, hogy a telefonszámát nem teszem közszemlére!
én nemis étem eztet, hogy mi a balyotok vele. Ojan szép és közérhető e za magyar nyelv. Szomoru de már csak nevetni tud a zember ralyta, mert különdben szétbaszza a zideg! ;DD
VálaszTörlésahodj mondodd...
Törlés