Tülekedő

Amikor ezeket a házaló brosúrákat, szórólapokat olvasom, mindig jól el tudok képedni, mennyi hibát képesek egyesek belezsúfolni olyan egyszerű szövegekbe, mint egy termék nevének leírása. Csak néhány gyöngyszem a mai kínálatból: „Rugdalózó pamut”; „Gyerek nyújtódeszka nyújtófával”; „Magyar evőeszközszárító”; „Edényfedő mikróba”; „Szorító térd,boka stb”; „Imbusz és torzkulcs (sic!)” – néhányuk teljesen félreértelmezhető, néhányuk pedig nettó marhaság.

Viszont ezt a fajta szövegelrendezési „újítást” most látom először. Az egyik képen az egyik szövegelem vetett árnyéka eltakarja a másik szövegelem egy részét, emitt meg egyszerűen egymás hegyére-hátára hányták a szövegeket, amelyek egymással tülekednek a helyért.

 

Milyen földi?

Tényleg nem áll szándékomban piszlicsáré helyesírási hibákkal foglalkozni, főként ha azok amatőr mázolmányokon szerepelnek, mert nem ez a blog célja. Azonban ennél a táblánál elgondolkodtam, hogy egy ekkora orbitális hiba mégis hogyan maradhat benne. (Gyengébbek kedvéért, a „külföld” szóról van szó.) Ezt nem Mancika, a titkárnő hányta össze WorArtban, ez egy amúgy teljesen jó tipográfiával elkészített, plotterrel vágott, hivatásos címfestő által készített tábla. Mert ha a megrendelő esetleg el is téveszti a szöveget, azért a kivitelezőnek fel kéne hogy tűnjön. Nem tudom, hogy vész el sok bába között a gyerek. Mindenesetre elgondolkodtató, de nem savazom agyon, mert amúgy normális munka.

Kár, hogy ez az egy szó agyoncsapja az egész összképet.

„Szegény Bódog megbódogult…”

A címbéli idézet Bánhidi Laci bácsi szájábul hangzik el a Felmegyek a miniszterhez című filmben, és ehhez a bejegyzéshez csak annyiban kapcsolódik, hogy erről az izéről ez ugrott be. Szegény Bódogok, akiket megtisztelnek azzal, hogy egy alkoholos filccel felfirkantják a nevüket, és kiteszik a szégyenfalra a giccsbót bejárata fölé. Mert az csak egy dolog, hogy 2013-ban a névnap köszöntő tábla egy filctollal fabrikált valami, amikor pont szemben van az a pult (a teszkóban), ahol lehet nyomtatni mindenfélét megrendelésre. (Mondjuk az a cég is olyan, de az megérne egy külön posztot.)

Tehát nagyjából megrajzolnak egy univerzális táblát (aztán a pocsolyában tárolják, vagy nem tudom, mitől ilyen hót mocsok), amin csak a nevet kell cserélni, de a nevet már basznak (már bocsánat!) normálisan megcsinálni, inkább fognak egy filctollat, meg egy A4-es papírt, ráákombákomozzák a nevet, aztán becsúsztatják egy ronda nájlon alá, hogy el ne ázzon a mestermű. Az, hogy a nájlontól nem is olvasható, mellékes. A gesztus a lényeg. Meg hogy eladhassák az iszonyat ronda és giccses, Monotype Corsivával hímzett törölközőiket. Jobban megnézve látható, hogy még az egalizálást is leszarják nagy ívben (helyben készítik ezeket a remekműveket), némely betű között már-már szóköz tátong, de oda se neki. Lényeg, hogy nem kell figyelmesnek lenni, és nem kell szeretni Édesapát, Édesanyát, húgicát; ha veszünk neki egy ilyet, feladat letudva.

Ez se beszél magyarul

Sok megjegyzést nem kívánok az alábbi hirdetéshez fűzni, hacsak nem annyit, hogy mindenki próbáljon elmélyülni a hirdető mondataiban, és kissé megrágni, mert én komolyan nem tudom az elejét összekapcsolni a végével. Értem én, hogy mit akar, csak hát ez a fogalmazás…

Útkereső

Abban azért egyet kell értsünk, a tipográfia célja elsősorban az, hogy a szöveg üzenetét eljuttassa az emberekhez. Amennyiben egy feliratot nem lehet elolvasni, nem éri el célját. Gyakorlatilag egy ilyen táblát is teljesen fölösleges kitenni, hiszen nemhogy a járdáról, gyalogosként, de még közelebbről, az úttestről, autósként sem lehet elolvasni ezeket a hangyafasznyi betűket. Jó-jó, persze, tudom én, hogy van rendes, nagy tábla az útkereszteződés előtt, de akkor ez meg minek oda középre?

A fenti kép két lépésről készült. Az alsó kép a járdáról. Kábé „élőben” is pont annyira olvasható, mint itt a blogon fényképen.

Vér-fagyasztó

…Avagy Rémálom a Károlyi utcában

Cseppet mókás ez a betűválasztás, hát még a piros színkombinációval! A cseppeket még valahogyan értem, lehet ezt verejtéknek is hinni, ámbár, ha klímáról van szó, akkor nem éppen szerencsés a veríték sem, hiszen ez a készülék nem fűt, hanem hűt, tehát inkább valami kristályos dolog illene hozzá, hópehely, vagy jégkokcka, az is inkább kékben. Ez inkább passzol a „láncfűrészes-baltásgyilkosos” filmekhez, mintsem a klímaberendezésekhez.

Az az apróság, hogy a klíma hosszú „í”-vel írandó, már szinte el is sikkad a többi láttán. Az csak szimpla nyírségi „sürités”, azaz tájnyelv.

Egyedi tervezésű betűk – olyanok is!

Már ha csak azt vesszük figyelembe, hogy orbitális hiba olvasható az első sorban – vagy talán az utazótáskákon kívül női iskolák javításával is foglalkozik a cég? –, már akkor is megérdemelné a kétes dicsőséget, hogy felkerülhet a részeges typóra, de bizonyos betűk teljesen önkényes újratervezése csak hab a tortán. Szegény „i” betű elhagyta a pontját, sőt, a „j” is. Az összkép meg siralmas. Állandóan tépem a számat a margó miatt, illetve a hiánya miatt. Nem véletlenül van: tessék már hagyni egy kicsit mindenhol!