Vér-fagyasztó

…Avagy Rémálom a Károlyi utcában

Cseppet mókás ez a betűválasztás, hát még a piros színkombinációval! A cseppeket még valahogyan értem, lehet ezt verejtéknek is hinni, ámbár, ha klímáról van szó, akkor nem éppen szerencsés a veríték sem, hiszen ez a készülék nem fűt, hanem hűt, tehát inkább valami kristályos dolog illene hozzá, hópehely, vagy jégkokcka, az is inkább kékben. Ez inkább passzol a „láncfűrészes-baltásgyilkosos” filmekhez, mintsem a klímaberendezésekhez.

Az az apróság, hogy a klíma hosszú „í”-vel írandó, már szinte el is sikkad a többi láttán. Az csak szimpla nyírségi „sürités”, azaz tájnyelv.

Egyedi tervezésű betűk – olyanok is!

Már ha csak azt vesszük figyelembe, hogy orbitális hiba olvasható az első sorban – vagy talán az utazótáskákon kívül női iskolák javításával is foglalkozik a cég? –, már akkor is megérdemelné a kétes dicsőséget, hogy felkerülhet a részeges typóra, de bizonyos betűk teljesen önkényes újratervezése csak hab a tortán. Szegény „i” betű elhagyta a pontját, sőt, a „j” is. Az összkép meg siralmas. Állandóan tépem a számat a margó miatt, illetve a hiánya miatt. Nem véletlenül van: tessék már hagyni egy kicsit mindenhol!

Tisztelt Ivóvíz úr/asszony!

Vagy német szakos volt, aki írta, vagy csak áldozata az egyre inkább begyűrűző nagy kezdőbetűvel szavakat író divatnak. Tulajdonképpen eléggé zavaró, amikor fórumokon, kommentekben a személyes megszólítást (te, ön) nagybetűvel írják. Bár van egy íratlan szabály, hogy amennyiben egy hivatalos levelet írunk, abban az udvariasság és a tisztelet egyik jeleként írhatjuk a megszólítást nagy kezdőbetűvel (így érthető a „Tisztelt” és a „Fogyasztó”), a mindennapi futó kommunikáció során ez inkább zavaró. Amikor azt látom, hogy „XY mit képzelsz Te magadról, Te nagyon hülye vagy…” – akkor nagyon furcsállom a látványt. Sokan a mellékneveket, jelzőket is elkezdték már nagy kezdőbetűvel írni, például azt hiszik, hogy ha azt írják „magyar”, nem pedig „Magyar”, akkor az a tiszteletlenség jele. Pedig hát számomra magyarként is autentikusabb az a személy, aki tisztában van vele, hogy az anyanyelvén a melléknevet kis kezdőbetűvel írják.

Néhányan pedig már elkezdték a főneveket is nagy kezdőbetűvel írni, ezt pedig nem is értem, hiszen itt nincs szó tévesztésről, ami a tulajdonnevekből képzett melléknevek esetén fennáll (Magyarország, magyarországi). Ha jól tévedek, a németben kell a főneveket nagybetűvel írni (biztos nem vagyok benne, nem vagyok németes), de szerintem az ivóvíz – legyen az bármily becses is – még nem érdemelte ki, hogy ilyen tisztelettel beszéljünk róla, és nagy kezdőbetűvel indítsuk, mintha valakinek a neve lenne.

Hungarumlaut???

Na, ettől vágtam egy hátast! Ha Józsi néni csinál ilyet Office 2000-rel 2000 tájékán, akkor még elnézhető, hiszen nem volt annyi lehetőség, mint manapság. Ha nem volt expert fontkészlet, ami tartalmazza a magyar hosszú dupla ékezetes karaktereket (hungarumlaut), akkor behelyettesítették ezzel a „kalapos” „Õ”-vel, és el volt intézve a dolog. Nem mintha úgy egyébként ennek a használata tipográfiailag nem lenne helytelen (egész egyszerűen azért, mert a magyar ABC-ben ilyen betű nincs!), de a köznapi felhasználó tákolmánya, meg egy hivatásos által készített plakát között nagyságrendbeli különbségek vannak. Utóbbinak ugyanis fizetnek érte, sokszor nem is keveset. Vegye hát meg a Pro fontkészletet, vagy keressen ingyenes változatot, és amennyiben a licenc nem tiltja, hozza benne létre a hiányzó hungarumlautot! Tele a web ingyenes fontszerkesztő programmal, van magyar nyelvű leírás is a művelethez, így egy kiadványszerkesztőnek, grafikusnak ezt is meg kell tudni oldani, és ilyen otrombaságot nem adni ki a kezéből 2012-ben. Végső soron vegye már elő a Pen Toolt, és rajzoljon oda egy rendes ékezetet Illustratorban, CorelDrawban, vagy Inkscape-ben (bármelyikkel is dolgozik)!

Kár, hogy a „dizájner” neve meg telefonszáma nincs rajta a plakáton; megérdemelne egy-két virtuális nyaklevest!

Kopékony-e?

…Vagy most ezt minek? Lemállik a fal, ha nekitámaszkodnánk, vagy hogy? Szép, filctollas mázolmány 2012-ben.

Kár érte!

Azt nem értem, ha valami akár még szép is lehetne, miért nem elég tartós? Főleg, ha ez a valami állami pénzből lett finanszírozva, akkor azt csak úgy lehet kivitelezni, hogy egy év múlva szétessen? Pedig ez a homlokzat kivételesen jóra sikeredett. Jó typo, ízléses betűválasztás.

Kár, hogy holnaputánra nem marad belőle semmi!

36 nanométeres ház

Ez azért már majdnem csúcsteljesítmény, egyetlen apróhirdetésben ennyi hibát ejteni. Megérteném, ha írástudatlan ember írná kézzel, de ez minimum egy szövegszerkesztőben született, ami aláhuzigálja neki a nyilvánvaló hibákat, mégsem javítja ki. De vajon miért? Hát mer' csak! Én ezt felfogni nem bírom, miért van ez így.

Na, fussunk csak neki gyorsan, és szedjük ízekre:

• Az első hiba, hogy a szám és a mértékegység közül eltűnt a szóköz. Nem tudom, melyik iskolában tanítják ezt, de valami népszerű dolog lehet, mert egyre gyakrabban találkozok vele.
• A 36 nanométeres lakás eléggé kicsinek tűnik; nem sokan fogják keresni. De tényleg! Ez most milyen divat, hogy a szabványos mértékegységeket elkezdjük önként megváltoztatni? A Windows honosításából származó, és futótűzként terjedő „mp”-től is agyfaszt kapok, mert a másodperc jele az „s”, az „mp” pedig egy ritkán használatos súlyerő mértékegységéé, a millipondé. De már ez, hogy négyzetméter, az hogy lett „nm”? Meg kéne már érteni, hogy ezek a dolgok nem csereszabatosak egymással, a kis „n” már foglalt, és teljesen mást jelöl. Miért olyan nehéz leírni, hogy „m²”?
• Az „új” és az „ujj” keverése körülbelül a 4-5 éves korosztályra jellemző. Nagyjából 6 éves korára többé-kevésbé mindenki tisztában van vele, hogy melyik szó mit jelent, mikor melyiket kell használni. Vagy ezek szerint mégsem? „-építésü” – egy szón belül két ilyen vaskos hiba.
• Az évszám és a rag közül megspóroltak egy kötőjelet. Ez is az utóbbi években terjedő betegség. Ha a fölötte lévő két sorban kirakta a kötőjeleket, vajon miért nem maradt következetes, mire a harmadik sort elérte?
• Kétmilliószor leírtam, de újra leírom: a pont és a vessző nem elválasztójelek! Utánuk mindig jár egy szóköz. Tessék már kitenni!
• Végül – és ez már talán annyira nem közismert –: a kötőjeles szóösszetételeket nem választjuk el külön sorba. Ha nem fér ki a sor végére, akkor átvisszük az egészet a következőbe, itt ugyanis kötőjel szerepel, ami a sor végén elválasztásnak tűnhet. Az ilyen szavakat nem törhető kötőjellel írjuk, és a szövegszerkesztő tudni fogja, hogy mit hogyan tördeljen helyesen.

Ez a hirdetés akkora bunkóság, hogy csak ki kéne doboltatni a faluban. Igazán nem érdemli meg, hogy végül mégis kitakartam a telefonszámot róla. De egyrészt megígértem, hogy a személyes dolgokat ki fogom hagyni, másrészt nem kívánok itt ingyenes hirdetőfalat létrehozni.